RSS

Csak lazán

Írta: kSzabee ; 2009.12.04. 12:33

Finálé hangulat van! Talán csak az év vége miatt, de úgy érzem, hogy lassan lezárul egy korszak az életemben. Egy rövid, de rendkívül jelentős korszak. Álmokat adtam fel, kompromisszumokat kötöttem, és nagyon-nagyon sokat buktam. Rossz érzés látni, hogy akárhogy küzdök ellene, fel kell nőnöm. Nem maradhatok tovább naiv gyermek, aki játékként fogja fel a felé tonyosuló problémákat. Felnőtté válás = az optimizmusom halála?

Mindig is szerettem a Decembert. A varázslatos téli éjszakák, a fények, meghitt hangulat (amiről ma már tudom, hogy mind csak színjáték) és az újévvel együtt egy új lehetőség a boldogabb életre mindig boldog várakozással töltött el. Mára ez mind szertefoszlott. Magam sem értem, hogyan, de a hóeséssel együtt eltűnt minden más is, amit December jelentett. Ha ez is a felnőtté válás része, akkor köszönöm, de én nem kérek többet belőle.

Nem feleltem meg az alkalmassági vizsgán, ami egy könnyen elérhető, boldog élet utolsó reményét jelentette. Sőt, az új kihívások miatt az is bizonytalanná vált, amiről eddig úgy véltem, legrosszabb esetben is elérem. Már ezért is küzdenem kell. Mintha a világ ellen vívott versenyemben egyre csökkenne a jutalom mértéke.

A zene, ami az utolsó bástya volt eddig számomra, az is csak bizonytalanságot szül. Mióta a Zenekarban játszok, már nem tőlem függ a sikerem. Munkám eredményessége másik négy emberen múlik, akik nem minden esetben azonosulnak az én céljaimmal. Lehet, hogy én vagyok túlzottan optimista, de sokkal több lehetőséget látok a jövőre nézve, mint a többiek. De sebaj, érzek magamban annyi erőt, hogy véghezvigyem mindazt, amit elterveztem. Legalább a zenében, ha már minden másban vesztésre állok…

"Adj bele mindent,
Ami belefér.
Nézz fel az égre
És légy te a fény!"

 

4 hozzászólás :

A bejegyzés trackback címe:

https://kszabee.blog.hu/api/trackback/id/tr411573477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ateszkid 2009.12.04. 19:16:34

Húúú Szabi, ne légy felnőttebb, Rád sem ismerek... A Zenekarnak meg, amiről beszélsz, nézhetjük jobbról-balról vagy szemből, esetleg hátulról, mindegy, mindig is Te voltál a lelke. Főleg az optimizmusod... Én sokat nyűgösködök, Lacinak családja van... WilCo és Ranger is szereti csinálni, de azért lássuk be, és remélem Te is tudod: ez a banda bármelyik tag nélkül mehetne tovább, csak épp Nélküled nem. Ez tény, az én tényem, de azt hiszem ebben a többiek is egyet értenek. Olyan vagy mint Kowalsky, elment és meghalt a Black-Out, ott van és virágzik a Kowalsky meg a Vega... Ilyenek azok az emberek, akiket a zene választott és nem pedig fordítva...

SenoritaLoli 2009.12.07. 12:15:44

Az utolsó mondatodat olvasva, megfogalmazódott bennem néhány gondolat, amit nem tudok magamban tartani. Ugyan Szabi... nem ismerek Rád.. Te vagy a legoptimistább ember, akivel valaha is találkoztam. Még akkor is ha legbelül sokszor pont az ellenkezőjét érzed, kifelé mindig ezt sugárzod. Mikor a lelked megtelik fájdalommal, Te sokszor még akkor is mosolyogsz, mert így ezt a mosolyt látod visszatükröződni a hozzád közelálló emberek arcán, s ezáltal Te is jobb kedvre derülsz. Ez egy bizonyos öngerjesztő folyamat, ahogy Te mondanád! :P A felnőtté válásod pedig egyenlő lenne az optimizmusod halálával?! Kétlem... úgysem hagynám, hogy így legyen :) Tudom, hogy ez kissé "sablonszövegnek" hat, de egészséges vagy, van egy hihetetlenül aranyos családod, akikre számíthatsz, és nem utolsó sorban itt vagyok Neked én is... aki Szeretlek Téged mindennél jobban, és kitartok melletted, bármi történjék is, jóban-rosszban :)Szóval ez a "zenén kívül minden másban vesztésre állok" dolog, úgy érzem kicsit elhamarkodott kijelentés volt. Túlélőként tekints magadra, ne áldozatként... Ne gondolj a belőled dühöt vagy haragot kiváltó dolgokra és emberekre. Inkább azokkal törődj, akik vagy amik gyógyírt jelentenek a fájdalmaidra, megelégedéssel és erővel töltenek fel a jövőre nézve... Dolgozd fel a bukásaidat (ahogyan Te nevezted a Téged ért sérelmeket), és ahol eltörtél, ott leszel ERŐS, ahol vesztettél, ott leszel LEGYŐZHETETLEN.

kSzabee 2009.12.07. 12:36:37

@SenoritaLoli: nekem is vannak nehezebb pillanataim, amikor úgy érzem, kudarcra vagyok ítélve. Persze ezek hamar elszállnak, de mély nyomot hagynak bennem. Egy szélsőségesen optimista ember számára egy kudarc elfogadása sokkal megrázóbb, mint bárki másnak =)

Ettől eltekintve megnyugtató érzés tudni, hogy ilyen emberek állnak mögöttem, főleg Te, aki többet jelentesz mindennél ami eddig érték volt az életemben. Köszönöm a támogatást! <3

Slyom 2009.12.15. 22:32:51

Optimizmusod legyen eredendő és ne támaszkodjon semmire.

Keresel valamit?

Az alábbi form segítségével kereshetsz a site-on:

Így se? értesíts egy kommentben, hogy utánajárhassunk!

További blogok

Barátaim blogjai

süti beállítások módosítása