Elnézést kérek mindenkitől, hogy kimaradt egy kis idő, de úgy látszik, nem motivál semmi az írásra, ha boldog vagyok! Abban a kincset érő néhány percben, amit nagy ritkán szakítok arra, hogy megálljak a mindennapi rohanásban és körültekintsek, ezernyi gondolat kavarog bennem, amit meg tudnék osztani másokkal. Persze mikor ismét ráveszem magam az írásra szembesülnöm kell azzal, hogy csak közhelyekkel tudok dobálózni. Vagy csak számomra válik közhellyé minden, amiben értelmet vélek látni? Közhely az, hogy ilyen kérdéseket teszek fel? Az…

Az elmúlt napokban kitöltöttem néhány személyiségtesztet, csupán szórakozásból. Eltekintve azoktól a tesztektől, amik a „Melyik a kedvenc ízű gumicukrod?” kérdéssel indultak (elvi hülyeség, hiszen a gumicukrot nem az ízéért szeretjük -.-’) egész érdekes eredmények jöttek ki. Nem arra gondolok, hogy 200 kérdés után az értékelés „nem szereted, ha felbosszantanak” (ki szereti?), sokkal inkább volt tanulságosak a kérdések, melyek alapján véleményt alkotnak ezek a tesztek egy emberről. Vajon mennyire válaszolunk őszintén ezekre a kérdésekre? Tegyük fel, hogy senki más nem fogja látni a teszt eredményét, rendelkezünk annyi önkritikával, hogy őszinte választ tudjunk adni? Van, aki beismeri, hogy „Én csak egy szürke folt vagyok a társaságban”?

A Rammstein zenéje iránti fanatizmusom enyhülése után meglepő módon visszatértem a gyökerekhez, a német industrial műfajhoz. Azt hiszem, van valami ebben a zenében, ami ha egyszer rabul ejt valakit, soha nem szabadul tőle. A zenészként olykor primitívnek tűnő dalok is olyan mesterien komponált remekművek, amik a gyakran fülsértően kemény riffek ellenére is felemelő érzést nyújtanak. Nem tudom, mi hiányzik a magyar zenészekből, ami miatt egyáltalán nem alakult ki ez a műfaj a mi könnyűzenénkben, de örömmel látom, hogy a tengeren túl is csak szánalmas próbálkozásokkal próbálják Nietzsche gyermekeit utánozni. Itthon is volt, aki nagyon elkapta ezt a fonalat, de talán a célközönség érdektelensége, a pénzhiány és úgy általánosan a magyar zeneipar bűze elüldözte, vagy halálra ítélte ezeket az előadókat. R.I.P. magyar Industrial Metal.

A kezdeti nehézségek után lassan belejövök a blogolásba remélem, és talán legközelebb sikerül arról írni, amiről eredetileg szerettem volna =) sziasztok